Mostantól hiszek a homeopátia hatásában…

 

A homeopátia egy szuper téma arra, hogy hit mentén kettéossza a társadalmat. Az egyik tábor azt állítja, hogy nagyon is hatásos, és számtalan saját élménnyel bizonyítja, hogy használnak a készítmények bizonyos tünetek, betegségek ellen. A másik tábor tudományos alapon cáfolja, hogy egy kóbor hatóanyag molekula emléke egy hígítóanyagban bármilyen hatást képes lenne kifejteni. Ez is egy hit, mint az első csak másban. A tudományos csoport abban hisz, hogy a tudomány módszereivel vizsgálva a homeopátia semmivel nem jobb, mint a placebo hatás (egy hatóanyag nélküli készítmény hatása pszichés alapon). Ugyanakkor pont a tudományos vizsgálatok mutatják, hogy a placebo hatást nem szabad alábecsülni, hiszen kimutatható pozitív és adott esetben negatív hatása is lehet.

A homeopátiát támogató és ellenző csapatok tehát jórészt nem is azon vitatkoznak, hogy a hatás létezik-e, hanem hogy mi volt az eredeti ok. Ennek a megállapítására viszont a tudományos módszerek kevésbé kiforrottak, hiszen sokszor csak korrelációt lehet megállapítani statisztikai adatok között, de az még távolról sem jelenti az ok feltárását.

Nem is akarnék egy ilyen vitába beleszállni, csak a homeopátiás szerek remek alkalmat adnak az exponenciális és logaritmus függvények szemléltetésére, hiszen a termékek jelölésében olvasható számok a hatóanyag hígítását mutatják, mégpedig logaritmus formájában.

Aki nem jártas a homeopátia lényegében, annak ajánlom, hogy hiteles forrásból tájékozódjon, én csak annyit foglalnék össze, hogy a homeopátia arra a feltevésre alapul, hogy bizonyos hatóanyagok nagyon nagy hígítású készítményeinek gyógyító, illetve betegség megelőző hatást tulajdonítanak. Az említett nagyon erős hígítás remek szellemi tornapálya a matematikát kedvelők számára.

A homeopátiás készítmények gyártásának alapja, hogy egy alkalmas hatóanyagot alapul véve valamilyen semleges hígítóanyaggal (víz, alkohol, cukor) sorozatosan egymás után többszörösére (10 vagy 100 szorosára) hígítják a készítményt. Ha például 3-szor egymás után 100 szorosára hígítottam egy oldatot, akkor a hatóanyag eredeti koncentrációja először századára, majd annak a századára, majd végül annak is a századára csökken. Egy ilyen gyakorlat végén már csak 1/1000 000 szoros koncentráció marad. Ez elég hígnak tűnik, de még nem ütközünk meg rajta, lényeg, hogy a hatóanyag ott van, testünknek talán elég egy pici minta is, hogy előnyös hatást fejtsen ki. Aki az atomokról, meg az Avogadro-féle számról (6,02214086 × 10²³ , szemléletesen szólva: ennyi darab proton vagy neutron nyomna pontosan egy grammot) tanult az iskolában, akkor kezdi ráncolni a homlokát, amikor a hígítás mértéke olyan nagy lesz, hogy az általunk megvásárolt készítmény mennyiségében elméletileg már egyetlen molekulányi hatóanyag sincs benne. Ez az arány nagyjából a 12-ik 100-szoros hígításnál lép fel, ami a homeopátiában egyáltalán nem számít extrém értéknek, a szokványos jelölési konvenció C 12 vagy C 12H-val jelölné az ilyen készítményt. A C betű arra utal, hogy 100 szoros hígítások sorozatáról van szó, a szám pedig, hogy hányszor ismételték a hígítást. Ha az illető szám 12-nél nagyobb, akkor minden további egész-számnyi ugrás újabb 100-szoros hígítást jelent azon túl, hogy a hatóanyag utolsó molekulájától már gyakorlatilag elbúcsúztunk. Minél nagyobb tehát a szám a C betű után, annál kevesebb a hatóanyag a készítményben.

Aki szívesen utánaszámolna a jelöléseknek, annak van egy egyszerűsített és egy haladó számítási mód a C XX jelölés megértéséhez:

Egyszerű számítás: felírjuk az oldószer és az hatóanyag arányát (például 10000:1 oldószer gramm per hatóanyag gramm), majd ebben az arányszámban a nullák számának a felét vesszük. (10 000->2, 1000 000 ->3 és így tovább).

Korrektebb számítás: az oldószer és az hatóanyag arányának vesszük a 100 alapú logaritmusát. Ez ugyanaz, mint a számológép ln() logaritmus függvényével kapott érték elosztva ln(100)-zal, vagyis 4.605-el.

Jó gyakorlat agyunknak, ha megpróbáljuk elképzelni valami hétköznapi dolog, mondjuk cukor hígítását, hogy legyen viszonyítási alapunk.

A szénsavas üdítő italok cukortartalma nagyjából annál több, minél ismertebb a reklámja (piros címkék, dopping italok előnyben), nagyjából 10%-cukortartalom a felső határ, onnan már az íz rovására menne a cukrozás. Ha egy liter tiszta vízbe beledobok 3 szem kockacukrot (nagyjából 3×3.7 gramm), akkor az oldat nagyjából 1%-os. Ha ennek lenne homeopátiás jelölése, akkor az C1 lenne (1 szer hígítunk 100-szorosára). Ha ezt a nagyon enyhén cukros vizet beleöntöm egy tiszta vízzel telt fürdőkádba, akkor újabb 100-szoros hígítást eszközöltem, ezzel a C2-es homeopátiás jelölést érdemelné ki a fürdővizem. Most evvel megtöltök egy 1 l-es flakont, és elgondolkodom, hogy hova önthetném azt. Ha a flakon tartalmát beleönteném egy egész Balatonnyi tiszta vízbe (a Balaton vízmennyisége nagyjából 1,9 km³, vagyis 1.9 *10¹² liter), akkor nagyjából további 6 darab 100-szoros hígítást végeztem, tehát C2 röl C8-ra változott a hígítás. Ez már kezd homeopátiás lenni.

Ha a reggeli teámba szánt 3 kockacukrot az egész földgömb térfogatának (1 100 000 000 000 000 000 000 000) megfelelő tiszta vízbe dobnám bele, akkor egy nagyjából C13-as homeopátiás cukoroldatot kapnék. Biztos vagyok benne, hogy a legdurvább mérgek sem tudnának ilyen hígításban bármi hatást kifejteni.

A legerősebb ismert méreg a Botulinumtoxin. Ha Botulinumtoxin ból 100 nanogrammot fogyasztok (0.0000001 gramm), az engem jó eséllyel megöl. Hölgyeim, ez a Botox anyaga, szerintem enélkül önök szebbek és egészségesebbek! Ha ezt egy kis pohár vízbe keverve iszom meg, a halálos hígítás a C4 és C5 közötti homeopátiás hígításnak felel meg. C3 (töményebb) teljesen biztosan megöl, C6-os hígítás már a halálos adag 100-ada lenne, talán megúszom kellemetlen tünetekkel. Szerintem C10-es hígításban már semmilyen méregtől sem rezzenne meg a szempillám, de ezt nem szeretném saját testemen gyakorlatban bizonygatni, viszont hozzáértő szakemberektől szívesen elfogadok kommentárokat ezügyben.

Vannak azonban C20, C30 de C200-as hígítású homeopátiás készítmények is. Ez annyiban rendkívül megnyugtató, hogy ha a hígítást korrekt módon csinálják, akkor nem hiszem, hogy bármilyen hatóanyag esetében kárt okozhatna.

A C200-as hígítást már nem tudom komolyan venni, mert az jóval nagyobb hígítást jelentene annál, mint amikor egyetlen molekulányi hatóanyagot feloldunk az ismert univerzum összes anyagának sokszorosával.

A homeopátia hívei nem először hallják az ilyen és hasonló a számításokat, és úgy gondolják, hogy a nagy hígítású készítmények nem a hatóanyag jelenlététől fejtenek ki hatást -hiszen a hatóanyag gyakorlatilag már nincs bennük-, hanem a hordozó hígítóanyag „emlékezete” váltja ki a pozitív hatást. Ez egy olyan érv, amit nehéz tudományosan cáfolni, hiszen bár a mai tudomány nem nagyon kínál olyan mechanizmust az anyagok fizikai modelljében, aminek ilyesmi tulajdonítható lenne, de bármikor jöhet egy új felfedezés, ami ezen változtathat. A tudomány története végül is azon tömeges tévedések története, melyet a tudomány éppen a saját módszereivel cáfol meg és helyez új alapokra. Ennél fogva a lehető leg tudománytalanabb kijelentés az lehet valamire, hogy „ilyen hatás nincs”. Hasonló bizonytalan helyzetekre szoktuk használni a hitünket, az pedig sokkal szabadabb, mint a tudomány.

Én most két hit közül választhatok:

1: nem hiszem, hogy egy végsőkig felhígított anyag engem bárhogyan is a hatóanyagának emléke folytán gyógyítana. Nincs gond, nem veszek homeopátiás terméket, felháborodok, ha az orvosom ilyet kínál és vérlázítónak tartom, hogy a haszontalan készítményekért hiszékeny emberektől súlyos árat kasszíroznak a patikák. Akiknek a készítmény mégis használt, arról azt gondolom, hogy csak a hite miatt volt minden (a placebo-hatás létezik és nem lebecsülendő).

vagy inkább:

2: elhiszem, hogy egy C20, C30 vagy akár C200-as készítmény hatása azért van, mert annak egy töredéke egyszer együtt bulizott egy jópofa molekulával és ennek az emléke jó hatással volt rá. Én, mint ember ugyanígy emlékszem számtalan karizmatikus tanáromra, kollégámra, akik esetleg már nem élnek, de tanítottak nekem valamit. Miért ne lenne ilyen a molekulák világában?

Az éremnek azonban mindig két oldala van: mit kezdjek azzal a gondolattal, hogy az a készítmény hány másik molekulával találkozhatott a gyártása során, amelyek talán nem olyan jó hatásúak. Amikor elhatározom, hogy beveszek egy kis globulit, hogy ne fájjon a torkom, kigurítok néhányat a tenyerembe és bedobom a számba. Ahogy éppen lenyelem, végigfut a fejemben a legutóbbi hét, merre is jártam, kikkel találkoztam, hány kilincset fogtam meg. Persze én is mosok kezet rendszeresen, pláne a korona után, de a legjobb kézmosás is csak mondjuk 99.99% át mossa le a kezemre tapadt anyagoknak. Ez pont egy C2-es hígítás 😊! Honnan is jött a víz, amivel kezet mosok? Egy csőrendszeren keresztül tisztítás után a Dunából. Meg lehet nézni milyen a Duna vize (gondolom C2..C8 mindenféle szennyeződésekre, csak saccolni tudom, tisztítás után remélem C4 nél erősebb hígításban van benne minden amit nem szeretek). Mindent egybevetve az ivóvíz, amit rendszeresen megiszunk „tele van” arzénnal, nitráttal, bórral, ammóniummal, mindenféle mezőgazdasági vegyszerek víztisztítás utáni maradványaival. Csak az arzénra néztem meg a szokványos koncentrációt: 1..10 mikrogramm per liter. Ez önmagában egy C4-C5-ös homeopátiás arzén készítmény, de egyes településeken sokkal rosszabb a helyzet, nyilvános hivatalos adatok hozzáférhetők az interneten (antsz.hu).

Ha így szemlélem a világot, akkor támad egy ötletem:

Most beveszek egy teljesen képzeletbeli homeopátiás golyócskát nagyon alaposan megmosott kézzel, majd leöblítem egy pohár „tiszta” csapvízzel.  Ezzel gyakorlatilag végrehajtottam magamon egy rendkívül széleskörű homeopátiás kezeléscsomagot rengeteg különféle hatóanyag kombinációjával, több ezer euró értékben, és nem is kellett hozzá egy centet sem kiadnom.

Nekem most ez a második hit szimpatikusabb mert úgy érzem, jó üzletet csináltam.

Ez a cikk egy vélemény cikk, amely homeopátiás mennyiségben valódi tényeket tartalmaz. Az a célom vele, hogy mindenki a saját hitét kialakíthassa és békés vitákban hiteles forrásból származó adatokkal végzett számításokkal alátámaszthassa. Ilyen számitásokat lehet végezni papíron, számológéppel vagy a DockCalc programmal, amit ilyen célokra készítek és kínálom minden kíváncsi embernek. A programot és a cikkhez tartozó számításokat itt töltheted le és itt láthatod összefoglalva: